Behatolásjelző rendszerek zónabemenetei

A behatolásjelző központokhoz az érzékelők (nyitásérzékelők, mozgásérzékelők, stb.), úgynevezett zónabemeneteken keresztül csatlakoznak.

A ma már furcsa „zóna” elnevezés abból ered, hogy a riasztó rendszerek hőskorában még több érzékelőt szereltek egy áramkörre és praktikusan azok együtt egy védett területet, egy zónát alkottak. Ennek óriási hibája az volt, hogyha egy érzékelő hibás volt, akkor a közös áramkör miatt nem tudták egyértelműen azonosítani, melyik érzékelő az. Valamint egy érzékelő hibája miatt egy egész védett terület őrizetlenül maradt a javításig. Tehát nem a működésével volt a baj, hanem a karbantartásával és üzemeltethetőségével. Ezért tehát manapság, hogy a zónabemenetekre vetített ára csökkent a riasztóközpontoknak, már egy zónára csak egy érzékelőt kötünk. Így hiba esetén egyértelmű, hogy melyik eszköz okozza azt, valamint legrosszabb esetben is csak egy érzékelő esik ki a rendszerből.

A központok típustól függetlenül, általánosan feszültséget mérnek a zónabemeneteken, ezt a feszültséget a zónákon lévő különböző ellenállásértékek befolyásolják. A behatolásjelző központok tehát a bemeneteiken keresztül érzékelik, hogy az egyes érzékelők nyugalmi vagy riasztási állapotban vannak-e?

Az alábbi zónabemeneti típusok határozhatóak meg általánosan bekötés szerint:

NO típusú – alapból nyitott, kontaktusai között nincsen kapcsolat, riasztás esetén rövidzárat mérhetünk.

Nagy hátrányai, hogy használatával a bemeneten csupán két állapot különböztethető meg: 

Nyugalmi állapot             szakadás             ∞ ellenállás

Riasztási állapot               rövidzár               0 ellenállás

valamint, hogy rendkívül könnyen szabotálható, elegendő egyszerűen elvágni a kábelt. Így örökké szakadást fog jelezni, vagyis a rendszer nyugalomban marad. Éppen ezért ezt a zónabemenet típust biztonságtechnikai alkalmazásra nem ajánlott használni.

NC típusú – alapból zárt kontaktus, riasztás esetén szakadást mérhetünk.

Hátrányai, hogy használatával a bemeneten szintén csak két állapotot tudunk megkülönböztetni:

Nyugalmi állapot             rövidzár               0 ellenállás

Riasztási állapot               szakadás             ∞ ellenállás

valamint, hogy szintén könnyen szabotálható. Igaz, ebben az esetben nem szabad elvágni a kábelt, hanem éppen, hogy össze kell sodorni, hiszen ilyen módan örökké rövidzár lesz a bemeneten tehát a rendszer nyugalomban marad és nem jelzi a riasztásokat. Használata biztonságtechnikai rendszerekben nem ajánlott.

EOL típusú – alapból ellenállással zárt, riasztás esetén szakadást mérhetünk. Az EOL az End of Line rövidítése és a vonalvégi lezáró ellenállásra utal. Ismert még egyszeres lezáró ellenállású típusnak is.

Ezzel a típussal már három állapotot tudunk megkülönböztetni a bemeneten:

Nyugalmi állapot             R                           R ellenállás értéke

Riasztási állapot               szakadás             ∞ ellenállás

Szabotázs állapot            rövidzár               0 ellenállás

 Ez a bekötés már nehezen szabotálható, hiszen a nyugalmi állapothoz egy adott R ellenállás értéken kell rögzíteni a bemeneten mérhető ellenállást, hátránya, hogy szakadásra riasztást vált ki és nem szabotázst. Ezzel az a baj, hogyha a riasztó rendszer hatástalanított állapotában vágják el a vezetéket, akkor lehet, hogy a rendszer ezt semmivel sem jelzi ez ugyanis a konfigurált zónatípustól függ. Így tehát a felhasználó a szabotált állapottal élesítéskor találkozik csak és lehet, hogy sietős dolga lévén inkább nem törödik a riasztó élesítésével - mivel az nem, vagy csak korlátozottan lehetséges. Ha pedig nem élesítjük a riasztót, akkor elektronikai védelem nélkül hagytuk a területet, és sikerült egy egyszerű kábelátvágással szabotálni a rendszert. Biztonságtechnikai rendszerekben az ez a bekötés ugyancsak nem ajánlott.

DEOL típusú – alapból ellenállással zárt, riasztás esetén Ra riasztási ellenállással növelt érték mérhető. A DEOL a Double End of Line rövidítése és a vonalvégi lezáró ellenállásra, valamint a riasztási ellenállásra utal. Ismert még kettős lezáró ellenállású típusnak is.

Ezzel a típussal már négy állapotot tudunk megkülönböztetni a bemeneten:

Szabotázs állapot 1         rövidzár               0 ellenállás

Nyugalmi állapot             R                           R lezáró ellenállás értéke

Riasztási állapot               R + Ra                   R+Ra ellenállás értéke

Szabotázs állapot 2         szakadás             ∞ ellenállás

Láthatjuk, hogy ez a bekötés már a riasztó hatástalanított állapotában is jelzi a szabotázst, tehát felhívja a figyelmet az éppen folyamatban lévő „hekkelésre”. Védelmet biztosít és felügyeli a rendszer érintetlenségét, még hatástalanított állapotban is. Ez a bekötési mód a napjainkban elvárható, megfelelő biztonsági szintű, ennek az alkalmazása ajánlott.

Megjegyzés! Az EOL és DEOL bemenetek szabotálhatóságáról:

Sajnos a fenti zónabemenet bekötési típusok önmagukban még nem garantálják a rendszer helyes szabotázsvédelmét. Ugyanis a telepítők helytelen megoldásokkal NC típusú bekötésé „varázsolhatják” az amúgy jól kidolgozott védelmet. Ennek a laikusok számára is látható jelei a központon belül elhelyezett ellenállások. Hiszen mind az EOL, mind a DEOL bekötési mód, akkor érvényesül, ha az ellenállások az érzékelőben, szabotázsvédett módon vannak telepítve.

MEOL típusú – alapból ellenállással zárt, riasztás1 esetén Ra1 riasztási ellenállással növelt érték mérhető, riasztás2 esetén Ra2 riasztási ellenállással növelt érték mérhető, stb. A MEOL a Multi End of Line rövidítése és a vonalvégi lezáró ellenállásra, valamint a többféle különböző riasztási ellenállásra utal.

Ezzel a típussal már akár négynél is több állapotot tudunk megkülönböztetni a bemeneten:

Szabotázs állapot 1         rövidzár               0 ellenállás

Nyugalmi állapot             R                           R lezáró ellenállás értéke

Riasztási állapot 1           R + Ra1                 R+Ra1 ellenállás értéke

Riasztási állapot 2           R + Ra2                 R+Ra2 ellenállás értéke

...

Riasztási állapot n           R + Ran                 R+Ran ellenállás értéke

Szabotázs állapot 2         szakadás             ∞ ellenállás

Általában kettő riasztási állapot elegendő szokott lenni, különben már olyan bonyolult volna a vezetékezés, hogy egyszerűen nem éri meg a funkció, a növekvő karbantartási/üzemeltetési nehézségek miatt. A két riasztási állapotot szokták használni kitakarás védett mozgásérzékelőknél arra, hogy két vezetéken jelezzék be a központ felé a normál riasztást és a kitakarás állapotot is.

Ugyancsak ezt a bekötési típust használják, bizonyos behatolásjelző központok úgynevezett zónaduplázáshoz.

A zónaduplázás veszélyei!

A zónaduplázás leginkább anyagdíj-költségcsökkentés miatt terjedt el. Ha ugyanis egy zónán be tudunk jeleztetni két érzékelőnek a riasztását, akkor a nyolc zónás központ máris 16 zónássá válik. Ezzel egyértelműen csökken az eszköz költsége, megfelelő működés mellett, akkor mégis miért beszélünk ennek a veszélyeiről? A gond nem a funkcióval van ugyanis, hanem a kivitelezésben lehet. Nézzük meg figyelmesen a rajzot, hogyan is kell kialakítani egy ilyen kötést biztonságtechnikailag helyesen és mindjárt látjuk, hogy az érzékelőkben lévő kis hely és bonyolult bekötés miatt, egy telepítő számára rendkívűl kívánatos ezt az egész macerát központon belül elhelyezett ellenállásokkal megoldani. Így viszont már ismét NC bekötési típusúra degradálódott a rendszerünk, jelentősen csökkentett szabotázs védelemmel.